2010. június 19.

Walk without clouds.



Áhoj.


Sokat gondolkoztam írjak-e ma, de végül amint látszik úgy döntöttem fogok. Jött az ihlet. Szörnyű. Lekerült a vállamról rengeteg probléma, amik eddig nyomasztottak, de mégis úgy érzem, hogy csak gyűlik és egyre jobban nyom. Már alig bírom cipelni, szeretnék megszabadulni mindentől. Reggel kutya sétáltatással kezdtem a napot. Nagyon jót tett. Nem is gondoltam volna. Egyedül voltam és tudtam gondolkozni a dolgaimon. Kiürítettem a fejem és nem koncentráltam másra. Hogy egy kicsit ezoterikus legyek, megtisztultam. Majd feljöttem és újra halmozódtak a gondok. Tegnapi, vagyis helyesbítek ma éjszakai dolgok jutottak eszembe. Belegondoltam, hogy min járt az esze a legjobb barátnőmnek. Rettenetes. Annak örülök, hogy tudtam valamennyit enyhíteni és segíteni a dolgokon.. de igazán nem is tudtam aludni. Nagyon fáradt vagyok.
Vannak dolgok, amiken nem lehet változtatni. Egyszerűen úgy érezzük. Lehet az helyes vagy épp helytelen, de az változatlan. Lehet valakinek fáj, de örömet is okozhat, de az úgy van rendjén. Én is így vagyok sok mindennel. Nem tudok azon változtatni, hogy szeretek-e valakit vagy sem. Ezt nem én irányítom, még ha akarnám sem tudnám. Ezért nem szabad és nem lehet haragudni senkire, mert nem úgy érez, ahogy te akarod. Meg kell próbálni elfogadni, még ha nagyon nehéz is.
De arra sikeresen rájöttem, hogy még nem felejtettem. Fogalmam sincs, hogy ez így meddig fog folytatódni, de ez így ebben a formában nem a legjobb.Csak még idegesebb leszek. Pedig én nem vagyok az a felindulós fajta. Mindig próbáltam mindennek a szép oldalát látni  és csak a jóra gondolni. Mindig figyelmen kívül hagytam sok dolgot. Talán ez volt a baj. Tudatalattim raktározta el a rosszat és most bújnak elő szép lassan és nem tűnnek el. Már nem tudom magam szavakban kifejezni. Mondhatni szívem néma. Nem tud, nem mer vagy nem akar szólni. De én nagyon szeretném kiadni magamból a rémálmot és szeretnék végre felébredni és újra érezni, azt, amit nem is oly régen érezhettem. Nagyon szeretném. Ismét azzal nyugtatom magam, hogy ez egy álom, vége lesz csak idő kell és valami ami felébreszt, csak még nem találtam meg. Keresem azt a kulcsot amivel a rémálom kapuját kinyithatom és átléphetek a valóságba. Még mindig keresem.




Ma Zoli. raggaraggaragga. hangosan (Y) jó volt. (:


Márk. :$ annyira jó veled beszélni. örülök, hogy megismertelek. (:


LaurenBöff. nagyon drukkolok. Annyira köszönöm amit tegnap írtál és örülök, hogy  valamennyit segítettem. Nagyon szeretlek. Hidd el megoldjuk. Kis idő kell azt bírd ki valahogy. :/


MelcsiBff.(L) remélem jöv héten megyünk vhova. már kéne nagyon :( <3


Najópá.


Molly.xX

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése