2010. június 18.

just stand there and hear me cry.

Hello.

Szeretnék írni az érzéseimről, amik jó mélyről jönnek, de már ott tartok, hogy ez is nehezen megy.
Sok ez nekem. Rengeteg dolgot kellett feldolgoznom az utóbbi időben és egyszer erősnek másszor szörnyen gyengének érzem magam. Rettenet. Mai nap kicsit sok volt. Vagy igazából nem is tudom, hogyan fejezzem ki magam, de kiborultam. Múltból, jelenből és még talán a jövőből érkező, visszaköszönő  érzések most látszottak arcomon. Vége van az iskolának. Többeknek csak 3 hónapra nekem örökre. Legalábbis ebben a formában, amiben eddig volt. Furcsa, nevettető és szomorú az egész. Igazából nem lehet megfogalmazni ezt az érzést ezen át kell esni. Most még nehezebb az egész, mert barátnőim sem felhőtlenül boldogok és gyűlölöm látni, próbálok segíteni.

Imádom a viharokat. Ijesztőek, de mégis valahogy felszabadítanak. Kitörnek belőlem az érzések és boldog leszek. Mondjuk ez a boldogság nem tart sokáig. Amolyan futó kaland. Gyors, jó és örömteli, de hamar vége lesz és el is felejted milyen volt.

LaurenBöff, Kozi, Laura, Betty  ma séta (: jó volt. csak ne lettünk volna ennyire búvalbaszottak :/ ilyet is kell ugyebár.


Najó. inkább elteszem magam holnapra


Pápá.


Molly.xX

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése