Szívből
Szívemet azzal a fájdalmas szóval, könnyedén kettéhasítottad és még mindig összeforrasztásával szenvedek. Nap mint nap könnyeimet próbálom elrejteni előled, mert félek csak képembe nevetnél és még jobban meggyengülnék. Gyenge testem hurcolom mindenhová és, ha elmegyek oda, ahol egyedül hagytál összeesem és onnan csak a te látványod hurcolhat el. Földön erőtlenül elterülve emlékeimben kutatok és próbálom felidézni azokat a képeket amikből felerősödhetek. Már oly hosszú idő elmúlt, de mégis ugyanúgy, ugyanolyan erősen érzem a fájdalmat. Hiányod már a sötét, rideg mélybe húz és nem enged szálni. Rabod vagyok, láncodon hordozol, nem eresztesz. A kulcsot elrejtetted, csak játszol velem és kínozol. Próbáltam ezerszer kiszabadulni fogságodból, de valami mindig odakötött.
Kötődöm hozzád. Kis pillanatok ragasztanak lelkedhez. Nincs mi elválasztana tőled. Minden perc hozzád köt. Minden, amit látok könnyeimtől homályos tájon rád emlékeztet. A napok egyre gyorsabban vágtáznak előre, heteket maguk mögött hagyva, de én még mindig a múltban élem hiányos napjaim. Nélküled. [Molly.]
Ennek ellenére ma Ének órán (: WaníBöff (L) jóvolt.
Laurenböff.gyógyulj meg nagyon hamar ):
MelcsiBff. jobbulást neked is :/
Olyan jó hogy mindenki beteg (Y) köztük én is :)
Napá. (L)
Mollyphoo.xX
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése